Az „Elátkozott, de győztes: Az Indy 500 legbátrabb és kitartóbb duója” címet adnám ennek a témának.

P1racenews AI automatikus összefoglalója:


Napi hírek és érdekességek a NASCAR és az IndyCar világából. Minden az amerikai autósportról magyar nyelven.

Az 1912-es Indianapolis 500 előtt változtatásokat vezettek be a verseny lebonyolításában. A rajtsorrendet az előző évhez hasonlóan a nevezések alapján határozták meg, de ezúttal kvalifikáció is volt, amelyen az autók és versenyzők megfelelőségét tesztelték. A kvalifikáció során az autóknak már egy teljes kört kellett teljesíteniük az oválon, nem csak egy negyed mérföldet. Emellett a szervezők kötelezővé tették, hogy minden autóban legyen egy utazó szerelő. A 1911-es győztes Ray Harroun azonban még mindig együléses autóval indult, és a Marmon Wasp nevű autójában volt az első hivatalosan dokumentált visszapillantó tükör. 1912-ben viszont már minden autónak kellett utazó szerelővel állnia rajthoz. A versenyre huszonkilenc autó nevezett, többek között a második helyezett Ralph Mulford is. A favoritok közé tartozott David L. Bruce Brown is, aki a kvalifikáción a legjobb időt érte el. Azonban a címvédő Harroun visszavonult a verseny után, így nem lehetett számítani rá, hogy megvédi a címét.

Tovább a cikkhez